Elmondhatom Nektek, hogy aggódom, sőt, félek? Nem akarok többé a hazámban másodrendű állampolgár lenni, csak mert baloldali és demokrata vagyok.
15 éve folyamatosan fáj a „mi és ők” elkülönítés, melynek alapja a fideszes párthűség, zavar, hogy a „mi kutyánk kölykeinek” előjogaik vannak, és bánt, hogy annak, akinek minden magyar állampolgár érdekeit kellene képviselnie, a politikai krédója az, hogy „aki nincs velünk, az ellenünk van”.
Amikor Magyar Péter a Nemzeti Menetre, a Tiszával közös ünneplésre csak a MiHazánk és a Fidesz szavazóit hívja („Kedves MiHazánk- és Fidesz-szavazók! Benneteket is várunk a Nemzeti Meneten, mert csak együtt tudunk működő és emberséges országot építeni!”), vagy amikor az érdemesek között csak a Tisza és a Fidesz szavazóit említi („Megyek előre sok millió magyar emberrel, mert tudom, hogy ez az ország sokkal többet érdemel. A Fidesz és a TISZA szavazói egyaránt.”), pont annyira nem alszom jól, mint amikor Kövér hazaárulóz tele szájjal, akarom mondani, bajusszal.
Nem vagyok
istentelen,
hazaáruló,
nemzettagadó,
de nem vagyok
ex-kommunista,
fideszbérenc,
propagandista,
megélhetési politikus és
demens sem.
A kevés demokrata egyike vagyok. Baloldali és liberális. 15 éve tagad ki a nemzetből a jobboldal. Ha nem hagyjuk magunk mögött Orbán kirekesztő politikájának bűnös örökségét, ebből sosem lesz jó ország. Márpedig nem errefelé tartunk. Hogy miért indulok a választáson? Ezért.
