Válasz nyílt levélben János Lupa kommentjére a Hyde Szigetszentmiklós csoportban Momentum Szigetszentmiklós és környéke oldal Tótok József által 2020. szept. 24-én megosztott posztjához, téma: munkahelyi bántalmazás

Most is gyötör valakit, és nincs senki, aki megállítsa. Ezzel foglalkozzatok, emberek.

Lupa János: „Éva! Komolyan mondom, hogy tegyél feljelentést. Ellenkező esetben és bizonyítottság hiányában ez a kommented mint azt a többiek kommentjéből kiolvashatod, kontraproduktív lesz.”

Kocsis Éva: János! Meglep, hogy bizonyítottság hiányáról beszélsz egy olyan eset kapcsán, amelynek egyes részleteire te magad vagy a tanú. Ott voltál például azon a frakcióülésen, ahol az első nyilvános megszégyenítés ért, mégpedig a Kisváros decemberi száma miatt. Te és a csapatod egészen nov. 11-ig vívódtatok, kijöjjön-e egyáltalán az újság. Végül azon az estén eldőlt, lesz újság, és hogy a 4 órás kolléganőmmel 9 nap alatt kell elkészülnünk a normál esetben rendelkezésre álló 30 nap helyett. 3 és fél nap betanulás után vágtam bele az irreális feladatba. A lap megjelenését követő frakcióülésen a polgármester (pm) a teljes frakció előtt becsmérelt. Érdemi észrevételt nem tett az újsággal kapcsolatban, annyit mondott, hogy az újság szar, és nem jövök be neki, mert old-school vagyok. Sem a pm, sem felettesem, Horváth Mónika kabinetvezető – aki elvben teljeskörűen irányította és felügyelte a munkámat, a valóságban viszont 3 hónapon át még csak hozzáféréssel sem rendelkezett a Facebook oldalhoz és a honlaphoz – nem fogalmazott meg elvárásokat az újság tartalmára és külső megjelenésére vonatkozóan, és nem járult hozzá tanáccsal, ötlettel, javaslattal vagy más egyéb módon a közös munkához. Tudod, János, ezt úgy hívják, szabotázs, s ez a munkahelyi bántalmazás egyik fajtája.

A munkahelyi bántalmazás nem fizikai erőszakot, hanem lelki bántalmazást takar. Magyarországon a munkahelyi bántalmazást a törvény nem bünteti, erkölcsileg, morálisan azonban az elfogadhatatlan magatartásformák közé tartozik. Mivel a bullying tönkretehet jól működő kollektívákat és ígéretes karriereket, sok szervezet készít bullying-ellenes szabályzatot.

  • munkahelyi bántalmazás (bullying) azt jelenti, hogy egy vagy több személy valaki ellen fordul a cégnél, megfélemlítő módon. Ezek az emberek gyakran rendkívül manipulatívak és a viselkedésükből nem is teljesen egyértelmű, hogy bántalmaznak-e vagy sem, mert nem feltétlenül lépik át a határokat.
  • A munkahelyi bántalmazók általában magasabb beosztásúak, akik ilyen módon próbálnak visszaélni a hatalmukkal és uralkodni akarnak mások felett. A leggyakoribb formája a bullyingnak az érzelmi zsarolás, a lekicsinylés, a kiközösítés és az elutasítás.
  • Ha a felettesünk a bántalmazó, szinte biztos, hogy soha nem lesz neki elég jó a munka, amit elvégeztünk.
  • Olyan is előfordul, hogy valaki mások előtt lejárat, becsmérli a munkánkat, megaláz a munkatársaink előtt. Az is megeshet, hogy sérteget, kiabál velünk.
  • A bully-nak nem érdeke, hogy a közös munkának legyen eredménye, ezért gyakran nem is teszi hozzá a saját munkáját.
  • Ha nem tetszik neki a viselkedésünk, könnyedén kirekeszt minket, elszigetel a csapat többi tagjától.

A munkahelyi bullying nem feltétlenül verbálisan történik. Valaki a testbeszédével adja a tudomásunkra, hogy nem vesz minket emberszámba. Fontos megjegyeznünk, hogy a fentiek csak akkor számítanak bántalmazásnak, ha kizárólag egy emberre irányulnak. Ha valaki mindenkivel így viselkedik, az inkább arról árulkodik, hogy az illető egy kellemetlen, goromba ember.

Forrás: profession.hu, kivonatolva

  • A szabotázs tehát az egyik bullying típus. A felettes szabotálja a közös munkát, majd a nem kielégítő végeredmény miatt a beosztottat hibáztatja. Az újság kapcsán épp ez történt. A frakcióülés után az egyik képviselőtársad felhívott és szörnynek nevezte Nagy Jánost, másikuk pedig hosszan beszélgetett velem az indokolatlan támadásról. Ők mindketten tudták, hogy olyasmi történt a Nagyteremben, ami elfogadhatatlan. Nem tudom, te milyen mozit néztél.
  • A szabotázs több más ponton is tetten érhető volt a pm vezetői tevékenységében. A kommunikálásra kerülő témák megvitatására létrejött kabinetközi egyeztetést a tervezett heti 1 alkalom helyett egyszer tartotta meg 3 hónap alatt, ezt mindkét alpolgármester tudja tanúsítani. Négyszemközti munkamegbeszélésünk egyetlen alkalommal sem volt.
  • A kabinetülések egyikén megalázott munkatársaim előtt. A vezetők sorban vezethették fel témájukat, engem azonban a pm szándékosan kihagyott, úgy tett, mintha az én székemen nem ülne senki. Később a Buckétás Egyesület tagjai előtt viselkedett velem hasonlóan megalázó, elutasító és lekicsinylő módon. Bevezette őket a szobámba, közben nem nézett rám és csak a kollégának mutatta be a vendégeket.
  • Sosem nézett a szemembe, a testbeszédével is a tudomásomra adta, hogy nem akar velem együtt dolgozni, annak ellenére, hogy hetekkel korábban ő ajánlott állást.
  • Egy alkalommal nem ellenőriztem egy felhasznált kép forrását. Éjfélkor utasított, hogy azonnal vegyem le a képet. Azzal próbálta hibámat még nagyobbnak beállítani, hogy részlegünk 4 fős, tehát nem kapacitáshiányos. Igazgatási szünet volt, egyedül én voltam munkára kötelezve, az egyébként összesen 3 fős csapatból, amelyből 1 fő fotós-videós volt. A 4. ember csak az eset után két héttel csatlakozott hozzánk.
  • Egy másik alkalommal éjjel 11-kor emailben vont kérdőre egy olyan találkozó eredménye kapcsán, amin részt sem vettem.
  • Felelősségre vont azokért a honlapon található elütésekért, amelyeket elődöm vétett. Az általam vétett vesszőhibák, elütések miatt aránytalanul kritikus hangot ütött meg velem szemben, míg mások hasonló hibáit figyelmen kívül hagyta (pl. %-ék!!!, jegyzőkönyvben, egymás után 9-szer – ezt az ökörhibát a nagyra becsült Horváth Mónika követte el).
  • Egy alkalommal bejött a szobámba és egy olyan kijelentés miatt ordibált velem, amit Ladányi képviselő tett.
  • A Facebook élő videója alatt degradáló hangnemben és stílusban nyilatkozott rólam, név szerint említve, kb. 200-300 néző előtt.
  • Egy alkalommal elírtam a jelenléti ívet. Átrohant a szobámba és letámadott az asztalomnál, azonnali magyarázatot követelve az 1 hónappal korábbi munkanappal kapcsolatban. A jelenléti ívek egyébként jegyzői hatáskörbe tartoznak.
  • A frakciótagok között zajlott írásos beszélgetésben azt állította, én jelentettem meg a márciusi Kisvárosban Bóna képviselő beszámolóját. Január 27. volt az utolsó munkanapom, a márciusi szám a lapzártája február 20-án volt.
  • Egyetlen alkalommal sem fejezte ki elégedettségét a munkámmal kapcsolatban a foglalkoztatásom 3 hónapja során, semmi sem volt számára elég jó.

Akkor lássuk, milyen változtatások történtek a kommunikáció területén abban a 3 hónapban, míg én felügyeltem. A Kisváros oldalszámát 16-ról 20-ra emeltem, új rovatokat indítottam, bevezettem a tematikus címlapot, elkezdtem a külső megjelenés fokozatos megújítását és 2 másik kollégával együtt lépéseket tettünk egy egységes hivatali arculat kidolgozása érdekében is. Módosítottam a nyomda és a tördelő szerződését, tárgyalásokat kezdtem a nyomdával a környezetbarát papírra való áttérés céljából, a hirdetési díjakat piaci alapra helyeztem, a hirdetési rendszert átdolgoztam és elfogadtattam valamennyi rendszeres hirdetővel, továbbá kezdeményeztem egy civil szerkesztőbizottság felállítását, mely meg is tartotta első ülését. A honlap és a Facebook közben futott, témabőségtől függően akár napi 10 poszttal és utóbbin bevezettem néhány apró újítást is, mint új sablonok, videós formátumú álláshirdetés és a sztori használata. Meghosszabbítottam a város új honlapjának készítésére létrejött szerződést és meg is kezdtük az egyeztetéseket a tartalmi kérdésekről.

Szűk 3 hónap… János, Ti meg 11 hónap után meg vagytok sértődve, ha számonkérnek benneteket. A Covid, az idő, a Szabó meg a gyevi bíró, … kifogás mindig van.

Nagy János legelszántabb támogatói, akik kommentjeihez egyetértőleg szóltál hozzá, papagáj módjára hangoztatják szakmai alkalmatlanságomat. Emellett a végzettség hiányát is felróják, szintén a pm felbujtására. A Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen végeztem Vezetés-szervezés főszakirányon és Kommunikáció mellékszakirányon. Utóbbin újságírást is tanultam. Több online marketinggel kapcsolatos tanfolyamot végeztem: Joomla és WordPress tartalomkezelők, keresőoptimalizált szövegírás, kulcsszókutatás, Instagram, Search Console, Google Analytics. Van mérlegképes könyvelői és ingatlanközvetítői, emeltszintű ingatlanvagyon-értékelői, személyi stylist és színszakértő végzettségem és 2 közgazdasági szaknyelvvel bővített középfokú nyelvvizsgám, továbbá azóta már közösségi média menedzser képesítésem is. Amikor a pm megkeresett az ajánlatával, nem kötötte semmilyen végzettséghez vagy tapasztalathoz az állás betöltését. Akkor miért is ordítja tele az ismerősei fejét azzal, hogy nekem nem volt meg a végzettségem? Melyik, milyen? Vagy ez így megy másutt is, hogy előre nem szabnak feltételt az állás betöltéséhez, csak utólag?

Ugorjunk akkor a végjátékra, János. A pm a sajtó részlegre január 13-án új kollégát vett fel, elmondása szerint azért, mert túlzónak ítélte meg a munkaterhelésemet. (Valóban kemény volt a napi 14-15 óra.) Az új kollégát a titkárnő és a megbízott kabinetvezető melegen fogadták. (Velem inkább kirekesztő módon viselkedtek, különösen a titkárnő, átvéve a pm elutasító attitűdjét. Lehet, hogy azt hitték, ez is munkaköri kötelességük? Ez is bullying, most már te is vágod.) Néhány nap alatt világossá vált számomra, hogy az új kollégával nem a tehermentesítésemet, hanem az eltávolításomat akarják elérni. A pm arra játszott, hogy gyanútlanul betanítom az új kollégát, majd kirúgnak. A velem kapcsolatos tervekről sem ő, sem a jegyző nem beszélt velem. A végső beszélgetést én követeltem ki a pm-től egy frakcióülés végén, ahol te is ott voltál, János, és hallottál mindent. Megtudtam, megtudtuk, hogy ahogy sejtettem, nem tartanak rám igényt az addigi pozíciómban, nem hosszabbítanak velem szerződést. A pm egy másik szervezeti egységről és egy bolti eladói fizetésről beszélt, amit nem fogadtam el. Nyilván ez is a játék része volt, hogy felajánl valami trágya állást, hogy elmondhassa, nem rúgott ki. De, kirúgott a pozíciómból. Hiába kérdeztem, mi a baja velem, nem válaszolt. Embertelen bánásmód, félrevezetés, megalázás, semmibe vétel bullying. Azt hazudjuk, hogy kapsz egy embert, aztán ahogy megérkezik, téged kirúgunk. Mondd, János, még mindig keresed a bizonyítékot?

Bár az asszonykórus szerint beteg és sérült vagyok, ki kell ábrándítsam őket, a történtek ellenére sem vagyok az. Az viszont igaz, hogy az Összefogás leglelkesebb és legaktívabb kampányaktivistájaként nem erre az elbánásra számítottam. A hivatali állást nem kértem soha egy szóval sem, Ladányi képviselő tartott alkalmasnak a feladatra és ajánlott a pm figyelmébe, amiért akkor is köszönettel tartozom, ha végül a történet nem lett sikersztori. Az állásban azt a lehetőséget láttam a legvonzóbbnak, hogy tovább kísérhetem útján az ellenzéket, hogy az első csata, a helyi önkormányzati választás megnyerése után együtt küzdjünk tovább a NER lebontásáért. A helyi választási kampány idején Nagy Jánossal jól működtünk együtt, akár éjfélkor is kereshetett, és keresett is. Nézd meg, írd át, adj tanácsot – bármit kérhetett, mindenben segítettem. Az ellenszenve a semmiből támadt, magyarázatot a kifordult viselkedésre sosem adott, vezetőként és emberként nálam abszolút bukásra áll. Tenni ellene megbízásosként és egy előtte meghajló jegyző mellett nem tudtam. A távozásom után kis idővel felvettek egy hölgyet is, végül ő került a helyemre. Most ketten csinálják azt, amit én korábban egyedül csináltam. Ketten. Beszédes, nem?

Miklósi Edinának üzenem, hogy a kommentjét nem az ő jóakarója juttatta el hozzám, hanem az enyém. Szóval ezúttal Edina futott lukra, hiszen tettek a jóakarói a hívó szavára. Idézem az én jóakaróm megjegyzését: „Meg kellett erősíttetnie saját magát, hogy nem hazudik? És ezt még ki is írja???? 🙂 :)”. Igen, letiltottam Edinát és szegény nagyon aggódott, hogy nem látom a frappáns kommentjét. Úgy érezte, jól sikerült és büszke volt rá, na. Letiltottam, mert nem tűröm, hogy korábbi vagy jelenlegi tevékenységeimet hiteltelenné próbálja tenni, és degradálja azt a kemény munkát, amit beletettem a régibe vagy beleteszek a mostaniba. A vendéglátóipari szakközép és a Közgáz közé pedig mindenki nyugodtan tegye ki a megfelelő relációjelet, ki-ki vérmérséklete szerint.

Jogom van a véleményemhez emberként, egykori hivatali munkavállalóként (na jó, megbízásosként – egyébként össze-vissza hazudtak az üres státuszokról és én épp azért nem kaptam státuszt januártól, hogy könnyű legyen szabadulni tőlem), plakátragasztóként és plakátvakaróként, szórólapozóként, a szabós plakátkampány anyjaként („Ez az út véget ér…” – emlékszel?), a FB posztok készítőjeként, táblarongálóként, mémgyártóként, szavazóköri delegáltként, sőt, agitátorként is, hiszen a 60-ból 9 delegáltat én szereztem nektek. De gyűjtöttem a jelöltállítás időszakában Mucha Andival aláírást még Nagy Jánosnak is. Elszalajtottak Taksonyba meg az ördög tudja, hova, matricáért, plakátért, mentem, csináltam. Volt egy éjjel, amikor annyiszor álltam meg és indítottam úja a kocsit, hogy tönkrement az önindítóm. Nagy kocsi, nem 2 fillér, hanem vagy 120 ezer forint. Mindegy, kifizettem, megcsinálták, aznap éjjel már megint az utcán voltam, menjünk, csináljuk, győzzük le a Fideszt. Szerveztem nektek két szemétszedést – a pontosság kedvéért az egyiket Szandival – hadd lássa a Facebook népe, hogy szeretitek a várost. Embert persze oda se hoztatok, csak én vittem a családot, barátokat, szomszédokat. 785 MB adatot tárolok a gépemen a Kampány mappában. Szívesen elárasztom vele a postafiókodat, biztosan örülsz majd neki, FB posztok, mémek, plakátok és videók a csapat nagyobb részének, neked is. Mindent nektek, értetek csináltam. Októberben még lelkesítettek, ma már csak az árulásotokra emlékeztetnek.

Nem én vagyok kevés, János, ti vagytok kevesek. Hatalmas csalódás vagytok, elsősorban a pm, másodsorban te, aki beszállsz a kommentháborúba ellenem, hangoskodni, csak hogy neki puncsolj. Inkább meg se szólalj. Láttalak eleget a frakción kukán ülni, a felkészületlenséged és a gazdasági impotenciád aggasztó birtokában. Amit Covid témában művelsz az oldaladon, az pedig szégyen. Operatív csoport-tagként felelőtlenül osztod a maszk elhagyására buzdító posztokat. Még szerencse, hogy a Facebook okosabb nálad, és törölte Dr. Gődényt meg a többi marhát. Persze te csak kérdezel. A kérdéseiddel viszont irányítasz, erősíted az arra fogékonyak meggyőződését, hogy a maszk nem csak felesleges, de káros is! Mekkora ökörség! Egy normális világban ezért ki is követelnék a választók a lemondásodat.

Itt a vége. Lehet hazugozni, bár az vékony jég, tekintve, hogy nem vagyok közszereplő és minden, amit leírtam, valós és tanúk is tudják igazolni. Amit a szakmai alkalmatlanságomról és a végzettség hiányáról állítanak, nem felel meg a valóságnak, ezért lejáratásnak tekintem az ezekre utaló kijelentéseket. Nagy János unalomig ismételt, üres frázisaival szemben áll minden általam szignózott papír alapú dokumentum és minden elektronikusan végzett, naplózott munka. Ugyan mire voltam szakmailag alkalmatlan? Megírni egy hírt? Feltölteni egy jogszabályt a rendelettárba? Elkészíteni egy hirdetési szerződést? Ha alkalmatlan voltam, akkor ugyan hogyan és ki végezte el a munkát? És most miért kell két ember ugyanazon feladatok ellátásához? Nevetséges az egész, ahogy az is, hogy nincs végzettségem. De, van, sőt, lassan egy bőrönd kell a bizonyítványaimhoz. A nagyhangú handabandázással szemben szigorú tények vannak, úgyhogy ez szintén vékony jég.

Válasz nyílt levélben János Lupa kommentjére a Hyde Szigetszentmiklós csoportban Momentum Szigetszentmiklós és környéke oldal Tótok József által 2020. szept. 24-én megosztott posztjához, téma: munkahelyi bántalmazás