Negyedik hatalmi ággá küzdötte fel (vagy le?) magát a sajtó, és közben elkorcsosult. Hatalmi érdekek kiszolgálójává és frusztrált újságírók önmegvalósításának (értsd: privát gonoszkodásának) terepévé vált.
Tegnap már ízelítőt kaphattunk a balliberális sajtó zászlóshajójának, a tényfeltáró sajtótermékek gyöngyszemének etikátlanságból és kisszerűségből. Ma pedig zárkózik a Direkt36 mellé a 444 is, mely alpáriságát és amatőrségét csillogtatja a Gyurcsány gatyájának felemlegetésével induló cikkében. Ráadásul belinkeli a gyurcsányfóbiás Szily Indexben megjelent cikkét, ami az „ágybavizelő” szóra történő kattintással töltődik be.
A kattintásvadász, bevételorientált sajtó, aki számára az igazság sokadrangú tényezővé vált az újságírás folyamatában, arról ír, ami bevételt hoz. Jól feltőkésítették az aktuális szörnyeteget, majd elkezdtek igazodni hozzá. Privátban persze picsognak, hogy nem lehet kritizálni az újmessiást, csak a tanulság levonása marad el, miszerint ők teremtették az új igazodási pontot.
A politikus hitelességének fő forrása, hogy mennyit szerepel. Ha valaki sokat szerepel, akkor akár hergelhet, hazudhat, manipulálhat is, mivel az emberek az információ forrása, nem pedig tartalma alapján ítélnek meg egy közlést. A tartalom értékelése ugyanis jóval több kognitív energiát kíván, mint annak a beazonosítása, akitől a közlés származik. Ha a sajtó beszáll ebbe a meccsbe – egyeseket futtat, másokat agyonhallgat – akkor jön létre a valósághamisítás köre. Jelentem, létrejött, kormánypárti és ellenzéki oldalon egyaránt.
Mit lehet ezek után tenni? Leginkább elhatárolódni, és ezzel utat nyitni a normalitásnak. Mert most a választópolgárok többsége érzelmileg túlfűtve tocsog a sárban, ökleli a másikat a mocsokban. Remélem, hogy tartunk valami felé, ami a mocsárbűzben fuldoklás után a normalitás tiszta levegője iránti vágy feltörése lesz.
Normalitás kell, Klára kell!
