Megismerkedtem Isabellával, és megígértem neki, hogy újramesélem a sztoriját. Mert a brazil származású lány egy azok közül, akik közös büszkeségeink lehetnének, ha helyben sokan ismernék a történetüket.
Isabella Portugáliában találkozott a Szigetszentmiklósi Női Kézilabda Sportegyesület egyik fiatal játékosával, mindketten az Erasmus programban vettek részt. A közös játékból a helyi kézilabdaklubban barátság lett, aminek nyomán 2021-ben Isabella az SZNKSE-hez került, hogy befejezze az Erasmust. A program befejezése után is itt maradt, erőnléti edzőként dolgozik.
A brazil női kézilabda-válogatott 2013-ban világbajnok lett. Akkor Amorim a Győrben játszott, több hozzá hasonló nagyság pedig a Hypo Niederösterreich csapatában. Isabellát ez a nemzeti válogatott – ami ráadásul a sajátja – kérte fel erőnléti edzőnek, látva, hogy mit ért el a szigetszentmiklósi csapattal. Isabella azzal a feltétellel fogadta el az állásajánlatot, hogy marad Szigetszentmiklóson, és csak akkor repül haza, ha szükség van rá. Szereti a várost, szereti a csapatot, a közösség motorja, jókedve mindenkire átragad. Az a vágya, hogy egyszer majd az európai kézilabda fellegvárában, Győrben, Eduarda Amorim egykori csapatában dolgozhasson.
Meddig tart ki a már másodosztályú csapattal rendelkező SZNKSE, mely mivel Európa egyik legerősebb bajnokságában játszik, sok országban elsőosztályú lenne? Ez azon is múlik, hogy a sport- és más egyesületek, civil szervezetek támogatási rendszere új alapokra kerül-e, és megtörténik-e a szükséges priorizálás, mégpedig szakmai szempontok és nem a lojalitás mértéke szerint.
Az Isabellával készült interjú az MKSZ oldalán olvasható. Kár, hogy az önkormányzati sajtó nem vette át…
