Több női politikussal és politikusjelölttel dolgozom együtt, és ismerem a belső félelmeik zömét. Ha nincs gyerekük, nem tartják magukat teljes értékűnek. Ha van, amiatt aggódnak, hogy míg ők gyereket neveltek, férfi versenytársaik tanultak, dolgoztak. A szépek attól tartanak, hogy külsejük árnyalja a szakmaiságukat, a kevésbé szépek pedig azért félnek kijönni a fényre, mert nem kellemes közszemlére tenni azt, amivel maguk sem elégedettek. Ha egy nő magabiztos és versengő típus, gyorsan rásütik, hogy agresszív, ha viszont finom és puha vagy, félresöpörnek. Ha nincs férjed, az találgatásokra ad okot, ha van, ráadásul sikeres, akkor biztosan ő tol előre…
Egy amerikai kutatás szerint bár a nők és a férfiak vezetői és szakmai képességei között sem a férfiak, sem a nők nem látnak különbséget, mégis két azonos kvalitású vezetőjelölt közül a nők és a férfiak is a férfit választják jelentősen nagyobb eséllyel. Így rögzülnek a nemi sztereotípiák társadalmi struktúraként.
Képviselőként magam is szembesülök a rögzült társadalmi struktúrákkal. A legutóbbi közmeghallgatáson figyeltem meg, hogy minél „férfiasabb” a megoldandó ügy, annál nagyobb eséllyel kérik a „képviselő urak” segítségét a lakosok.
Mit hoznak a női vezetők a politikába? Leginkább szociális érzékenységet és a gyengék, rászorulók erősebb képviseletét. A nők emellett sokkal kevésbé hajlamosak a korrupcióra.
Nem csak nőnapon érdemes átgondolni, hogy mit tehetünk a társadalmi struktúrák szétfeszítéséért. Mi, nők, támogassuk egymás ambícióit, építsük egymás önbizalmát, segítsünk egymásnak a félelmek lebontásában! Ti, férfiak pedig álljatok ki értünk és a nemek egyenlőségéért! Ha megteszitek ezt értünk és helyettünk, azt nem lehet lesöpörni azzal, hogy női hiszti. Ezt kívánom magunknak nőnapon.
