Csodálatos látni, ahogy a jó utat tör magának…
Lakik egy pöttöm hölgy a csepeli Déli úti hajléktalan szállón: Andrea. Dékás, a soroksári szervezet tagja. Ebből adódóan kicsit elszigetelt, de így is megtalálja a helyét a rendszerben. A pénteki DK TV nézéseken már egész komoly csapat vesz részt Andi szervezésében. Saját sorsuk szemüvegén keresztül, de nézik az adást, hétről hétre egyre többen. Ebből tudom, hogy nem adták fel, és ez jó érzés.
Andi azt kérte tőlem, segítsünk a nőnapot szebbé tenni a szálló női lakói számára. Fodrászokat, új frizurát kért a csajoknak. Ez jó. Dolgozik a női büszkeség. Igaza is van. A nőiséget ünnepelni kell, ahogy magát az életet is és mindent, amiből élet fakad.
Személyes kapcsolatokon keresztül egyetlen fodrásztündért találtam csak, egy másik Andit Szigethalomról. Ám ekkor jött Zsuzsa, a szálló vezetője, és a Csepeli vagyok FB-csoportban – ahogy ő mondja – tarhálásba kezdett. Végül nem csak fodrász lett, de manikűrös, sminkes és masszőr is.
Így állt elő az a helyzet, hogy ma, nőnapon a teljes csepeli szépségipar felsorakozott a hajléktalanszállón. Volt egyéb felajánlás is: Az egyik helyi nagyáruház virággal és Milka csokival lepte meg a nőnapozó társaságot, két dk-s barátom, harcostársam élőzenét szolgáltatott a hölgyeknek és az őket megtáncoltató uraknak, másik kettő pedig édességet és tulipánt hozott.
Ők mind önzetlen, kedves, empatikus emberek. Büszke vagyok azokra az embertársaimra, akik saját példaadásukkal tartóztatják fel a mindent eluraló gyűlöletet, számkivetést, áldozathibáztatást és az „annyit érsz, amennyid van” szemléletet.
Különösen büszke vagyok arra, hogy a DK politikusai és tagjai is itt hagyták ma névjegyüket, jelezve a szálló lakóinak, hogy a DK közössége nem kirekesztő, és 10 millió ember életét szeretné jobbá tenni, engem pedig újra meggyőzve arról, hogy a legjobb helyen vagyok.
