Amitől jók és biztonságosak a dolgos hétköznapok, túlnyomórészt baloldali vívmány. A munkavállalók szakszervezetei, sztrájkjoga és munkaidő-szabályozása, a családi pótlék, a szülő nők ellátásai, a nyugdíjasházak stb. mind munkásmozgalmi kezdeményezésekből nőttek ki. A baloldali jóléti intézkedésekkel szemben – nem elvitatva a konzervatív kormányoknak a társadalmi rend stabilizálása érdekében tett erőfeszítéseit – a mai jobboldal nem több nemzeti arcoskodásnál és giccsparádénál, trittyentrotty népfiáskodásnál és erőltetett celebkedésnél. Utóbbi speciális válfaja a műparasztkodás.
Aki Klárát támadja, a baloldali eszmét támadja és a baloldali vívmányokat vitatja. Hiszen Klára az egyetlen talpon maradt baloldali párt arca, hamarosan elnöke és listavezetője.
Amikor női vezetőket mocskolnak a nyilvánosságban, azzal azt az üzenetet közvetítik, hogy a nők alacsonyabb rendűek, és elfogadható a megalázásuk, zaklatásuk vagy akár az erőszak velük szemben. Ez a társadalmi légkör növeli a nők kiszolgáltatottságát. Ha a politikusnők megalázása miatt kevesebb nő mer politizálni vagy vezető szerepet vállalni, az gyengíti a társadalom képességét az erőszak elleni fellépésre, és hozzájárul a nők elleni erőszak fennmaradásához.
Aki Klárát, az egyetlen jelentős női, magyar politikust becsmérli, gúnyolja, tettestárs a nők elleni erőszak fennmaradásában, mert erősíti a nőkkel szembeni, lekicsinylő társadalmi előítéleteket és a nők elleni verbális és fizikai erőszak normalizálását.
Dobrev Klára a mi esélyünk, nőké, baloldaliaké, jóléti jogállamra vágyóké. Ugye megvédjük? Tehetnék-e gyereknapon többet a leánygyermekeimért, mint hogy kiállok a jólétközpontú politika és a politikusnők megbecsülése mellett?
