Intenzív 10 hónapon vagyok túl, mely ma sikeres vizsgával zárult. Vállaltan DK-sként érkeztem a kurzusra, melynek a célja az volt, hogy vezetői szinten minél több nő vegyen részt a politikában és dolgozzon a kapcsolódó területeken. Amikor női vezetőket nem kezelnek értékükön, sőt, mocskolnak a nyilvánosságban, azzal azt az üzenetet közvetítik, hogy a nők alacsonyabb rendűek és elfogadható a megalázásuk, zaklatásuk vagy akár az erőszak velük szemben. Ha a politikusnők megalázása miatt kevesebb nő mer politizálni vagy vezető szerepet vállalni, az gyengíti a társadalom képességét az erőszak elleni fellépésre, és hozzájárul a nők elleni erőszak fennmaradásához, sőt, normalizálásához. Működik a politikában a női szolidaritás? Nagy szomorúsággal látom, hogy csak nyomokban, mert a politikai érdek rendszerint felülírja.
Mestermunkámban a magam számára készítettem egy speciális kampánytervet a közelgő országgyűlési választásokra. A terv tudatos szintre emeli a korábban már megélt szituációkat, de reflektál azokra a helyzetekre is, melyek női jelölttársaimnak okoznak nehézségeket. A kampányterv fókuszában a kampánytémák megválasztása, valamint a tudatos média- és kommunikációkezelés áll. Hiszen fel kell készülni szakmai hitelességet érintő kételkedésekre, a „túl kemény” vagy „nem elég erős” sztereotípiákra, valamint a szexista vagy személyes támadásokra is.
Jószai Teodórától kaptam, mottómmá vált:
„Ő nem azért van itt, hogy elfogadható legyen. Nem azért, hogy kedveljék. Nem azért, hogy bárki kényelmét szolgálja. Azért van itt, hogy a világot lángra lobbantsa az igazságával, lehúzza a szemellenzőt a kényelmesekről, összetörje a hallgatás láncait, amelyek generációk óta kötik az előtte élt nőket. Ő egy női bőrbe csomagolt élő, lélegző forradalom.” (Marilyn Rojas)
Ő mind mi vagyunk, a DK női politikusai. Gyertek velünk!
