Diktatúra-e az, ahol az az eseménysor megtörténhet, ami Iványi Gáborral megtörtént? Az.
Gábor szabadságharca a saját harcomat juttatja eszembe. Sokszor elgondolkodom azon, igazam van-e, amikor hazugságokról, csúsztatásokról és súlyos titkokról rántom le nyilvánosan a leplet. És mindannyiszor arra jutok, hogy igazam van.
Egyrészt mert a kis hazugságból, kis csúsztatásból, kis titkolózásból, kis aljasságból – ha hagyjuk – nagy lesz. Ekkora, mint amit Iványi és egyháza ellen folytatólagosan elkövetnek. Másrészt pedig azért, mert biztosan van igazságuk nekik, áruló álellenzékieknek és fideszeseknek is, de az a gonoszság igazsága, melynek centrumában saját egójuk, és a „nekem jár”, „bármit megtehetek” és a „különb vagyok másoknál” gondolata áll. Ez az igazság nem a jók igazsága.
Mélységesen elkeseredtem ma. Bedaráltak egy tiszta embert. Az idősek világnapján döbbenten állunk, mert a hatalmasoknak senki és semmi nem számít.
