Keszthelyi Dorottya 13. kerületi önkormányzati képviselő szervezésében került ma sor egy budapesti és agglomerációs közlekedéspolitikai konferenciasorozat 1. etapjára. Izgalmas előadásokat hallhattunk, melyek segítenek mélységben megérteni a folyamatokat.
A TESCO és az állandósult dugók kapcsán gyakorta fellángolnak az indulatok.
- Miért van minden háztartásban autó?
- Mi magunk vagyunk felelősök a dugókért?
- Miért használják az autójukat az emberek munkába járáshoz? Miért nem tömegközlekednek?
- Sok vagy kevés napi 3 óra utazás? Ki lehet bírni, ki kell bírni?
- Az autózás luxus vagy szükséges?
Lássuk a szakemberek közérthető, a közlekedőknek szóló válaszait!
- A hazai motorizáció jelentősen elmarad a nyugat-európaitól. Önmagában nem a motorizáció a probléma, hanem az úthálózat fejlődésének lassúsága. Ráadásul míg a tömegközlekedés nem nyújt igazi alternatívát, nem reális, hogy tömegek tegyék le az autójukat.
- Miért nehéz változtatni a szokásokon? Számos munkahelyen a juttatási csomag része a cégautó. Miért is ülne fel a buszra bárki is, aki cégautóval járhat? Ugyanakkor a gyalogos és kerékpáros munkába járást egyetlen cég sem támogatja. Miért is választaná ezeket a munkavállaló, ha az egyéb eszközök használatát kifizetik neki?
- Az utazással töltött átlagos idő a világ bármely országában ugyanannyi: 60-65 perc. Ez annyira állandó, hogy állandót is elneveztek a jelenségről. Ez a Marchetti-állandó. Ehhez képest a 3 óra utazás sok, főképp ha hektikusan változó, tervezhetetlen hosszúságú.
- A napi utazás alapja a hiány: Valami nincs meg helyben, és valahová el kell utazni, hogy megkaphassuk. Szemléletes példa az iskolába járás. A Batyi is rajta van az ország 100 legjobb középiskoláját ábrázoló térképen, melyekbe azért utaznak az emberek, hogy a jó oktatás iránti igényüket kielégítsék.
Közlekedési konferencián jártam
